Az áfa működésének részletes ismertetését most mellőzöm, és egy egyszerű példán keresztül szemléltetem a lényeget: ha egy alvállalkozótól kapott számlát a vállalkozás a könyvelésébe befogad, és annak áfatartalmát levonásba helyezi, az adóhatóság később megállapíthatja, hogy a számla „fiktív”. Ebben az esetben az adóhatóság megtagadhatja az adólevonási jogot.
Ez a gyakorlatban jelentős pénzügyi következményekkel járhat. Például egy 100 000 forint áfatartalmú számla esetén az adóhatóság akár 200%-os adóbírságot is kiszabhat. Ilyenkor a vállalkozásnak nemcsak a levont 100 000 forint áfát kell visszafizetnie, hanem további 200 000 forint bírságot is, vagyis összesen 300 000 forintot, amelyhez még késedelmi pótlék is társul.
Bizonyos esetekben az adóbírság mértéke 50% is lehet, a gyakorlatban azonban jellemzően a 200%-os bírság alkalmazása az általános.
Tapasztalatunk szerint az áfa-ellenőrzések egyik legkritikusabb területe a számlák fiktívvé minősítése, ezért kifejezetten áfa vizsgálatokra és azok megelőzésére specializálódtunk 20 éve. Megfelelő védelem nélkül ma már szinte bármely ügyletre rá lehet mondani, hogy fiktív, ha a NAV olyan körülményeket talál, amelyek alapján az adózó felismerhette volna a kockázatot.
Ezért kidolgoztunk egy standardizált partnerellenőrzési és dokumentációs rendszert, amely segít megelőzni, hogy egy nem megfelelő alvállalkozó miatt egy valós ügyletet fiktívnek minősítsenek.
Nézzük, hogyan is néz ki a Kúria korábbi gyakorlata:
Míg a 2016-os KMK vélemény 3 esetkört különböztetett meg:
- Gazdasági esemény – a ténylegesen elvégzett munka- nem történt a felek között (a köznyelvben a totál fiktív, vagy kitalált/rajzolt/kamu számla névvel tudom jellemezni),
- Volt ténylegesen elvégzett munka, csak nem attól, aki számlázott. Így például a vállalkozó elvégezte a munkát a saját embereivel, de úgy állítja be, mintha azt az alvállalkozója végezte volna. Tehát volt gazdasági esemény de nem a számlában szereplő felek között,
- A munka megtörtént a számlában szereplő felek között, de a számlakibocsátó (vagy a számlázási lánc valamely szereplője) csalárd módon járt el. (Közérthető példa: az alvállalkozó a teljesítés során további alvállalkozókat von be a számlázási láncba, akik a részükre kifizetett munkadíj után az adófizetési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, majd rövid időn belül megszüntetik vagy „eltüntetik” a vállalkozásukat.)Itt a számlán szereplő gazdasági esemény valóban megvalósult (pl. az alvállalkozó tényleg betömte az összes kátyút), és a számlát is ő állította ki, de közben valamilyen adócsalásban / visszaélésben benne volt (például a háttérben “trükközött” az áfával).Ennél a helyzetnél kerül elő a lényegi kérdés: a számla befogadója tudott-e róla, vagy kellő körültekintéssel észre kellett volna vennie, hogy az alvállalkozó csalárd módon működik — köznyelven: tudta-e, vagy legalább sejthette-e, hogy az alvállalkozó adócsaló.
A Kúria új gyakorlata, a 2025- ös KMK vélemény ezt a tudattartam vizsgálatot bontja tovább:
- Az első esetkör lényegében változatlan maradt: a számlában szereplő gazdasági esemény – vagyis a munka vagy szolgáltatás – a valóságban nem történt meg a felek között. Ez a meg nem történt gazdasági eseményről kiállított számla esete, amely szándékos aktív magatartásnak minősül.
Példa: Egy vállalkozás tanácsadási szolgáltatásról fogad be számlát egy cégtől, azonban valójában semmilyen szolgáltatás nem történt. A számlát kizárólag azért állították ki, hogy a befogadó áfát vonhasson le. Ebben az esetben a gazdasági esemény hiányzik, ezért az adólevonási jog nem gyakorolható.
- A második esetkör is megmarad, azonban a megfogalmazás tágabb kört fed le. Ide tartoznak a teljesen mesterséges, valós gazdasági tartalmat nélkülöző, illetve az elsődlegesen vagy túlnyomórészt adóelőny megszerzését célzó ügyletek. Ez szintén szándékos aktív magatartásnak minősül, amely a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértését jelenti.
Példa: Egy vállalkozás több, gazdaságilag indokolatlan köztes céget iktat be egy egyszerű ügyletbe, kizárólag azért, hogy áfa-visszaigénylésre jogosult legyen. A munka valójában megtörténik, a számlák formailag rendben vannak, de az egész konstrukció elsődleges célja az adóelőny megszerzése. Ez a rendeltetésszerű joggyakorlás megsértésének minősül.
- A 2025-ös kúriai vélemény a korábbi „tudta vagy tudnia kellett volna” esetkört két részre bontja. TUDTA, hogy áfacsalásban vesz részt: más által elkövetett áfa-visszaélés tudatos résztvevőjének minősül, vagyis tisztában volt azzal, hogy az ügylet adókijátszással érintett. Ez a tudatos passzív részvétel esete.
Példa: Egy fővállalkozó alvállalkozótól fogad be számlát, miközben tisztában van azzal, hogy az alvállalkozó a munkát ténylegesen más cégekkel végezteti el, amelyek az áfát nem fizetik meg, majd rövid időn belül megszűnnek. A számlabefogadó tisztában van azzal, hogy a számlázási láncban adócsalás történik.
- A negyedik esetkör a gondatlan passzív részvétel: TUDNIA KELLETT VOLNA: Ebben az esetben az adózó által elkövetett áfa-visszaélés gondatlan, passzív résztvevőjének minősül, amennyiben a tőle elvárható intézkedések megtétele esetén tudhatta volna, hogy olyan ügyletről kiállított számla alapján kíván adólevonási jogot gyakorolni, amely a számlakibocsátó vagy a számlázási lánc valamely szereplőjének visszaélésszerű magatartásával érintett. A perben ilyenkor azt kell vizsgálni, hogy az adóhatóság bizonyította-e az adókijátszás tényét, valamint azt, hogy a felperes erről kellő körültekintés mellett tudhatott volna.
Példa: Egy vállalkozás olyan alvállalkozótól fogad be számlát, amelynek nincs alkalmazottja, azonban a munka elvégzéséhez munkavalállalók kellenek. Az ügylet értékéhez képest irreálisan alacsony áron vállalja a munkát. A számlabefogadó nem ellenőrzi partnerét, pedig a körülmények alapján indokolt lett volna. Ilyenkor megállapítható, hogy kellő körültekintéssel felismerhette volna az adókijátszás kockázatát.
Az új vélemény külön rögzíti azt is, hogy az adókijátszás megállapításának csak lehetséges, de nem kizárólagos feltétele a költségvetési adókiesés.
Összegzés
Az új kúriai vélemény lényeges szemléletváltást hoz az áfa-levonási joggal kapcsolatos perekben. Míg a korábbi gyakorlat elsősorban arra koncentrált, hogy a gazdasági esemény ténylegesen megvalósult-e, a 2025-ös állásfoglalás nagyobb hangsúlyt helyez az adózó magatartására és tudatosságára. A bíróságoknak ezért egyre inkább azt kell vizsgálniuk, hogy az adózó milyen szerepet játszott az adókijátszásban, illetve felismerhette-e annak kockázatát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak a jövőben még nagyobb figyelmet kell fordítaniuk üzleti partnereik ellenőrzésére és a kellő körültekintés dokumentálására.
Dr. Szeiler Nikolett
Budapest, 2026 március 4.