Ismét itt a vagyonosodási vizsgálat! - Eltűnt cégek vezetői a célkeresztben

Az adóhatóság logikája alapján, ha a társaság ügyvezetője – esetleg – stróman, a társaság bankszámlájának kezelését akkor sem bíznák rá, így álláspontja szerint az a személy fér hozzá a bankszámlához, aki a cég tényleges tulajdonosa. Az ellenbizonyításhoz a NAV-nak nem elég, ha a bankszámlákhoz hozzáférő személy bemutat egy átadás-átvételi elismervényt, hogy azt a készpénzt az ügyvezetőnek továbbította. De bevételi pénztárbizonylat vagy más okirat sem elég. Ha a cégnek nincs könyvelése vagy a könyvelés nem lett átadva a felszámolónak, akkor a NAV vélelmezi, hogy a bankszámláról felvett pénzek nem kerülhettek be a társaság házipénztárába, így azok a magánszemély bevételét képezik. Az sem bizonyíték a NAV számára, ha az ügyvezető lenyilatkozza, hogy a bankból felvett pénzek neki át lettek adva, ő pedig befizette a házipénztárba.

Az adóhatóság erre is azt mondja, hogy a pénz továbbadása hitelt érdemlő dokumentumokkal nem igazolt.  Továbbá a NAV álláspontja az, hogy a pénzfelvevőnek kell igazolnia, hogy az általa felvett készpénz nem maradt nála. A készpénz más, illetve a vállalkozás részére való átadásának bizonyítását nem lehet áttelepíteni az adóhatóságra, azaz adózót terheli. Ha a készpénzfelvelő által becsatolt iratok nem igazolják a készpénz társasággal való elszámolását, nem tartják igazolhatónak a cég érdekében történt felhasználást.

Ha nincs irat, nincs könyvelés, akkor igen nehéz bizonyítani, hogy a felvett összegeket a társaság érdekében használták fel. Több bírósági és Kúria ítélet tartalmazza, hogy a magánszemély által a gazdasági társaság bankszámlájáról felvett készpénz vonatkozásában a felvett pénznek a gazdasági társaság vagy más személy részére való átadását a készpénzt felvevőnek kell hitelt érdemlő módon igazolnia.

Ha tehát a felszámolás alatt lévő cég ellenőrizhetetlen, akkor az adóhatóság vélelmezi, hogy a bankszámláról felvett pénz a magánszemélynél maradt.

„Az Szja tv. 4. § (1) bekezdése szerint a magánszemély minden jövedelme adóköteles. (2) Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában – pénzben (e törvény alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben – mástól megszerzett vagyoni érték.“

Fenti jogszabályhelyek alapján az egyes magánszemélyekhez kerülő pénzösszegek mindaddig jövedelemnek minősülnek, amíg az adózók nem bizonyítják az ellenkezőjét.

Az adóhatóság továbbá avval érvvel, hogy az Art. 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű  joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.

Továbbá, mivel a gazdasági társaság bankszámlájáról felvett pénz nem minősül kifizetőtől származó jövedelemnek, az így megállapított összeget a személyi jövedelemadó bevallás 14. sorában kellett volna feltűntetni. Ezeket az összegeket az adóhatóság egyéb jövedelemnek veszi, a Szja tv. 28. § (1) bekezdése alapján. Ez azért fontos mert így a jövedelem után egészségügyi hozzájárulás megfizetésére kötelezi az adózót, a megállapított jövedelem 78 százaléka után.

Így tehát, ha nemcsak személyi jövedelemadó, de egyúttal egészségügyi hozzájárulás adónemben is vizsgálatot ír ki a hatóság, akkor az eho csaknem kétszer annyi – attól függően, hogy melyik évre írták ki a vizsgálatot –, mint az szja. Erre jön rá a 200 százalékos adóbírság és a késedelmi pótlék.

Az Art. 170. § (1) bekezdése szerint adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke az adóhiány 50 százaléka. Az adóbírság mértéke az adóhiány 200 százaléka, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Az adóbírság kiszabásakor az adóhatóság a bevallások utólagos vizsgálata során megállapított adóhiányok 99 százalékban ugyanazt a mondatot írja le határozataiban, miszerint az adóbírság csökkentésére okot adó körülményt nem talált. Ilyen eset, ha adózó felvett pénzösszegek elszámolását hitelesen nem bizonyította, elszámolásukról hiteles bizonylattal, irattal, dokumentummal nem rendelkezett.  

Tekintettel arra, hogy ezen összegek nem szerepelnek a bankszámláról készpénzt felvevők adóbevallásában, tehát az adózó ezeket eltitkolta, a hatóság ki fogja szabni a 200 százalékos bírságot. Hozzátenném, hogy ugyanakkor a bíróság a magánszemélyeket érintő ehokötelezettség esetén az 50 százalékos adóbírságot szokta alkalmazni, ha az a személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó „járulékos“ adónem.

A NAV gyakran ír ki csak személyi jövedelemadó ellenőrzést, és ha a megállapításai jogerőssé válnak, akkor adózó kap egy eho-vizsgálatot is. Tehát nem biztos, hogy együtt jár a kettő, gyakran külön-külön vizsgálódnak ugyanarra az időszakra, így egyik vizsgálat éri a másikat.

Ebben a viszonylag új vizsgálattípusban nem alkalmaz az adóhatóság becslést, nincsenek KSH általi létminimum adatok vagy más, a klasszikus vagyonvizsgálathoz kapcsolódó ellenőrzések, egyszerűen az eltűnt cégek bankszámláiról levett pénzekkel elszámoltatják a készpénz felvevőjét.

A vizsgálat kapcsán több kérdés is felmerül. Ezen vizsgálatok során, a magánszemélyt folyamatosan arra kötelezi az adóhatóság, hogy szigorú számadású bizonylatokkal igazolja a pénz átadását. A magánszemély nem köteles ilyen bizonylatok őrzésére. Ugyanakkor az adóhivatal szerint a bizonyítási teher adómentesség, adókedvezmény esetén adózót terheli, okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani a kedvezmény feltételeinek a fennállását. Hiába bizonyítja adózó, hogy az összegeket átadta az ügyvezetőnek, ha azok könyvelési bizonylatokkal nincsenek alátámasztva. A NAV szerint a gazdasági társaság pénzeszközeit érintő gazdasági műveletek, események, készpénzforgalom csak szigorú számadás alá vont bizonylatokkal igazolt hitelt érdemlően. De amennyiben a bankszámláról készpénzt felvelő pénztárbizonylatokat, átadás-átvételi elismervényeket csatol, az adóhivatal akkor is azt mondja, hogy azok nem hitelesek, mivel nem tudta a kft. iratanyagával összevetni.

Az elmúlt hónapokban számtalan ilyen vizsgálat indult, és mivel igen gyakori, hogy a problémás cégek vezetői megszabadulnak a társaság iratanyagától, esetleg el is adják az üzletrészüket – „eladják a céget“ , ezért még több ilyen vizsgálat várható.