A felszámoló díja a sorrendben első, a) kategóriába tartozik, míg a hitelezők többsége a negyedik, d), illetve a hatodik, f) kategóriába sorolandó. Láthatóan a felszámolónak nem fűződik anyagi érdeke ahhoz, hogy a d), az f), vagy akár a sor végén kullogó h) kategóriás hitelezői követeléseket is minél nagyobb mértékben ki lehessen fizetni. A vagyon értékesítésénél megelégedhet olyan ár elérésével is, amely csupán az első kategóriába sorolt igényekre elegendő.
Sajnálatos, de általánosnak mondható tapasztalat, hogy a felszámolásban bennragadt követelések jelentős része nem térül meg, még abban az esetben sem, amikor van az adósnak értékesíthető vagyona.
A kormány mostani előterjesztése növelné az értékesítések átláthatóságát és az adós vagyonának értékesítésével elérhető bevételek összegét. Az előterjesztés szerint a jogszabály már a 2017 novemberében hatályba lépne.
Ami változik:
– egyértelműbb lenne a minimálár szabályozása
– nagyobb kontrollt gyakorolhatnának a hitelezők.
A hitelezői kontroll erősítésének érdekében a felszámoló tájékoztatási kötelezettségét kibővítené a javaslat. A pályázat kiírásáról és az árverés kitűzéséről már nem csak azokat kellene értesíteni, akiknek az egyes vagyontárgyakra vonatkozó valamely nyilvántartásba bejegyzett jogosultságuk (zálog, végrehajtási, vételi) van, hanem a hitelezői választmányt és a hitelezők képviselőjét is. Az értesítést a hirdetmény közzétételéig az értékesítési hirdetmény tervezetének megküldésével kell teljesíteni.
Ha pedig a vagyon becsértéke meghaladja az 500 millió forintot, akkor még korábban, a közzététel megküldését megelőző 15. napig kell a felszámolónak értesítenie a hitelezői választmányt és a hitelezők képviselőjét. Az értesítést a felszámoló úgy is teljesíthetné, hogy a honlapján keresztül elérhetővé teszi az érintettek számára az adott értékesítési hirdetmény tervezetét.
A felszámolási eljárásban a vagyon értékesítésének hitelezők általi ellenőrizhetősége mellett a javaslat főleg a minimálár szabályozására vonatkozó módosításokat tartalmaz.
A nyilvános pályázati felhívás és az árverési hirdetmény kötelező tartalmi elemévé teszi a legalacsonyabb összegű ellenértéket, azaz a minimálárat. A módosításként benyújtott előterjesztés ennek a minimálárnak a meghatározását egyértelműsíti és szigorítja a hitelezők érdekében.
A jelenleg hatályban lévő rendelet szerint a hitelezői választmány, hitelezői képviselő vagy a hitelezők követelésarányosan számított többsége kérheti, hogy az értékesítési hirdetményben a minimálárat a becsérték 70 százalékában állapítsák meg, annak elérése legyen az eredményes értékesítési eljárás feltétele.
A módosítás szerint nem kérelem alapján, hanem a jogszabályból adódóan az értékesítési hirdetményben közzétett minimálár – egyes kivételektől eltekintve –az első pályázati vagy árveréses értékesítésnél nem lehetne alacsonyabb, mint a becsérték.
A becsérték alá, annak 70 százalékig csak a megismételt értékesítési eljárásban mehetne a minimálár. További hitelezővédelmi rendelkezés, hogy ehhez a törvény egyéb feltételt is állít. Az ár ilyen mértékű leszállítására csak akkor lenne lehetősége a felszámolónak, ha a leszállított minimálárat tartalmazó értékesítési hirdetmény közzétételre megküldéséig írásban nem ellenzi a hitelezői választmány, a hitelezői képviselő, vagy a hitelezők követelésarányosan számított többsége, illetve a biztosíték jogosultja (ha van ilyen).
A javaslattal szemben jelenleg a rendelet szerint a hitelezők korábban említett csoportjai csak kérhetik, hogy a megismételt pályázati felhívásban a becsérték 50 százalékát meghaladó összegű ajánlat legyen a megismételt pályázati felhívásban – minimálárként – az eredményes értékesítési eljárás feltétele.
A tervezett módosítás alapján – ha a megismételt eljárás is eredménytelen, és a jogszabályban meghatározott biztosítékok jogosultja sem kívánja a vagyontárgyat megvásárolni, akkor – a további (harmadik és azt követő) értékesítéseknél a minimálár először a becsérték 50 százalékáig, majd a 35 százalékáig lesz csökkenthető.
A visszaélések elkerülését célozhatják azok a szabályok, amelyek az előterjesztésben a megismételt értékbecslési eljárásra vonatkoznak. Ezek szerint újabb értékbecslés készítését a felszámolónak indokolnia kellene az értékesítési hirdetményben.
Ha a megismételt, vagy az azt követő értékesítési eljárás előtt a felszámoló indokoltnak tartja, és új értékbecslést kér, akkor a minimálár meghatározására a korábbi értékbecsléshez képest mutatkozó eltérés alapján más-más eljárás vonatkozhat. Ha ugyanis a becsértéket a korábbinál több mint 10 százalékkal kisebb összegben állapítják meg, akkor a megismételt értékesítési eljárásban nem mehetne le az ár a becsérték 70 százalékáig, a minimálár legalacsonyabb összege az új becsérték legalább 80 százaléka lehetne. Ugyanígy a megismételt értékesítési eljárás eredménytelensége esetén a további értékesítéseknél sem lehetne a korábbi szintre csökkenteni a minimálárat, annak mértéke az új – alacsonyabb – becsérték legalább 60 százaléka, végül 45 százalékaa lehetne.
Természetesen az is előfordulhat, hogy az új értékbecslésre azért van szükség, mert a vagyontárgy értéke növekedett. A módosító javaslat erre is kitér. Ha az új értékbecslés a vagyontárgy értékét magasabb, vagy a korábbinál maximum 10 százalékkal alacsonyabb összegben határozza meg, akkor a minimálár megállapításánál és a megismételt értékesítéseknél az újabb értékbecslés összegét kellene figyelembe venni.
Az új szabályokat a 2017. november 15-én és az azt követően közzétételre megküldött értékesítési hirdetményekre kellene alkalmazni.
Az előterjesztésben foglaltak elfogadása ugyan a felszámoló szervezetek adminisztratív feladatainak növekedésével járhat, de jelentős ügyet szolgál. Növelheti a felszámolási vagyon értékesítésének szabályszerűségét, csökkentheti a visszaéléseket és biztosíthatja az elérhető legmagasabb piaci ár realizálását. Ez pedig mindenképpen a hitelezők érdekét szolgálja.